E lap hasábjain már sokszor és sokféleképp esett szó a vízfogyasztás szükségességéről pró és kontra.
A tudománynak, vagy az 5000 éves ájurvédának higgyünk?
Ezen említett írásokon túl legutóbb Boros professzor a XXII. karácsonyi fesztiválon azzal a meglepő, tudományossággal kellően alátámasztott álláspontjával állt elő, hogy valójában jóval kevesebb vízre van szükségünk, mint amit eddig véltünk. Elmondása szerint ő ketogén diétát folytat, és ez tartja fitten a vízháztartását is. Eszerint a vízivást nem kell erőltetni, csupán elegendő húst, zsírt kell fogyasszunk, és akkor a szervezet megtermeli a számára szükséges vizet, és kellő időben jelzi, ha még ivás által több vízre lenne szüksége. Igaz, véleménye szerint az a 7231 liter víz, amit a test naponta előállít, azt azon nyomban el is használja, tehát ez nem ad magyarázatot a napi néhány liter vízveszteség életet mentő pótlásának szükségére. Mondhatnánk, attól, hogy tudjuk, hogyan keletkezik belső víz a testünkben, még néhány nap alatt szomjan halnánk, ha nem vennénk magukhoz folyadékot, tehát a belső víz biokémiai ismeretanyaga nem válaszolja meg a vízivás mikéntjére vonatkozó kérdéseket.
Miért van, hogy a szomjúság az éhezésnél sokkal korábban, akár 1-2 nap alatt okoz eszméletvesztést? A ketogén diétát folytatók szerint ez a garanciája a kellő vízellátottságnak is. Az bizonyos, hogy a vízszükséglet nagyban összefügg a táplálkozás módjával, hiszen maguk a táplálékaink is 20‒70% vizet tartalmaznak, képesek a testünk számára vizet elvonni vagy vizet pótolni. Saját praxisomból is tudom, hogy a léböjt során teljesen másként hasznosul az elfogyasztott víz, mint a szokásos táplálkozás során. Azt is tapasztalom, hogy a mikroszkóp alatt a vér sejtjei egyértelmű vízhiánytól szenvedhetnek akkor is, ha valaki sok folyadékot fogyaszt. Talán mert nem jó az ásványianyag-ellátottsága vagy a mozgásmennyisége, vagy nem jó fajta vizet iszik?
Elemezhetnénk sok kísérlettel, hogy hol marad a nemrég önálló szervként elismert mikrobióta jelentősége, hogyan reagál a javasolt hús- és zsírevésre, és az miként befolyásolja hosszú távon a vízforgalmunkat? Vagy kérdezhetném, vajon hol van a határa a húsevés mértékének, és milyen jelentősége van a ketogén diéta által szorgalmazott táplálkozási módban a növényi anyagok kiszorulásával a vízháztartásunkban elszenvedett veszteségeknek? A mai embernek nincs annyi ideje az életben, hogy ezt a sok alapvető kérdést a tudomány kísérletes módszereivel, esetleges tévelygéseivel fejtse meg évek, évtizedek alatt, legtöbben azonnal szeretnénk tudni a megoldást, mert az életünk rövid, és minden évvel veszítjük a képességünket, hogy egészségben maradjunk.
Forrásvíz, tisztított víz, esővíz
Elemezhetnénk azt, hogyan hat a testünkre a különböző típusú víz: forrásvíz, készülékkel tisztított víz, műanyag palackban tárolt „tiszta” víz, deutériumcsökkentett, majd műanyag palackban tárolt víz, klórozott csapvíz, forralt víz, vízből készült tea, kávé és egyéb italok, Pi-víz, esővíz stb.
Bizonyosan a víz ivása nagyon bonyolult kérdés, amit nem lehet általánosságban és mindenre kiterjedően megválaszolni, de foglalkozni kell vele.
Már sok éve arra a megállapításra jutottam, hogy a mai modern tudomány nem alkalmas az élet alapvetéseinek megoldására, mert túl hosszú ideig próbál igazolni egy tételt, túl sok vargabetűt ír le, és túl kevés valódi életkérdést tesz fel munkahipotézisként. Sokkal alkalmasabbak azok az ősi bölcsességek, amelyek évezredekkel a tudományos kísérletező módszertan előtt is adtak jó eligazodást az élet dolgaiban. Természetesen egyetértek azzal, hogy azok ismereteit mindig bővíteni kell korunk tudományos felfedezéseivel, szintetizálva a kettőt, vagy vitákban megkeresve a szintézis módját.
Az igazság az, hogy nem hiszek a modern tudomány mindent megmondó képességében. A vízivás mértéke, a helyes táplálkozás módja például az élet alapvető kérdése, meghatározása sokkal több tudományos adatot igényelne, mint csupán a belső energia-háztartásunk biokémiájának vagy a belső víz virtuális termelődésének ismerete, vagy akár a nagyobb deutériumtartalom okozta biokémiai zavarok ismerete. Az ősi egészségtudományok ismereteit legalább annyira használni kell az eligazodáshoz, mint a modern tudományos eredményeket.
A ketogén diétával az alapproblémám nem is elsősorban a vízbevitel, hanem az állatok táplálékként való fogyasztása.
Mit mond az ájurvéda?
Az ájurvéda például azt mondja, hogy ne vedd el más fejlett élőlény (mint állatok) életét azért, hogy a saját életedet fenntartsd, bőven megfelel, ha növényi anyagokkal táplálod magad. Ha mégis ezt teszed, akkor az korlátozza az egészségedet. Ma a tudomány eszközeivel is egyértelműen látszik ennek a javaslatnak a feltétlen igazsága: sem a nagyüzemi, sem a legeltető állattartás nem képes annyi húst termelni, amivel minden ember életben tartható lenne, de helyrehozhatatlanul tönkreteszi a környezetet, kiirtja az erdőket, elhasználja az emberiség ivóvízkészletét, iszonyatos mennyiségű szennyet termel, és persze a húsevésre épített táplálkozási mód végletesen elrontja az emberi egészséget.
A test súlyának 67%-a víz. A test vízkészletének 2%-os csökkenése fáradtságot okoz, további csökkenés egyre több egészségügyi problémával járhat, 10% veszteség feletti vízvesztés pedig az életet veszélyezteti. A test akut vízveszteségének legfontosabb tünetei a következők: fáradtság, félelem, ingerlékenység, depresszió, görcsök, fejfájás, bőrszárazság, hajhullás, szájszárazság, szájszag, testszag.
A víz hiánya krónikus fájdalmakat okozhat:
- gyomorégést,
- hasi panaszokat,
- reumás ízületi fájdalmakat,
- hátfájdalmakat,
- migrént,
- lábfájdalmat járáskor vagy futáskor,
- fibromialgiás fájdalmat az izmokban,
- hasi fájdalmakat székszorulással,
- anginás fájdalmakat (szívtáji fájdalmak),
- asztmás tüneteket,
- hányingert (akár a terhesség alatt is jelentheti a krónikus vízhiányt).
Szomjúság, vízveszteség
Nyilvánvalóan nincsenek pontos vizsgálati eredmények arról, hogy kinél mit jelez a szomjúság, hány százalékos vízveszteséget jelez az a tünet, ha valaki már inni kér, és hány százalékot veszíthetünk úgy, hogy még nem jelez a rendszer szomjúságérzettel, de már szükséges lenne inni. A vízkészletünk fogyása hasonlóan működik, mint a gépkocsik olajszintet jelző rendszere: amikor a piros lámpa kigyullad, akkor már nagy a baj. Lehet mindig a piros lámpa kigyulladására várni és kicsit utántölteni, de mi a bizonyítéka annak, hogy ez semmilyen kárt nem okoz hosszú távon?
Milyen képességeinket biztosítja a megfelelő vízellátottság?
- Az emberi szervezet sejtjei a víz segítségével képesek egymással kommunikálni.
- A víz méreganyagok, salakanyagok kiválasztását biztosítja, vagyis tisztító hatású.
- A víz transzportálja a tápanyagokat és a salakanyagokat a testben.
- A víz transzportálja az oxigént és a szén-dioxidot a testben.
- A víz kitöltő, párnázó anyagnak számít a szövetekben, a szövetek víz okozta megfelelő turgora nélkül nem képes a szervezetünk fitten működni.
- A víz tartja fenn a sejtjeink megfelelő ozmotikus nyomását.
- A víz szabályozza a megfelelő elektrolit-háztartást.
- A víz szabályozza a megfelelő testhőmérsékletet.
- A víz elektromágneses hullámokat, kódokat tárol.
- A víz egy információhordozó anyag.
- A víz minden testi és lelki funkciót befolyásol.
Az ájurvéda alapján mi mindennek van jelentősége a vízfogyasztásban?
Tiszta víz, tea vagy dzsúsz? Évszakok?
Az ájurvéda jelentős különbségeket tesz a különböző vízminőségek között. Sok ezer évvel ezelőtt azt írja, hogy a test főként plazmából épül fel, és ezért elegendő vízutánpótlásra van szükségünk. Viszont ha túl sok tiszta vizet iszunk, akkor az elhasználhatja az ásványi anyagainkat és tápanyagainkat. A különböző szezonális hatások is befolyásolnak, tehát tiszta víz ivására a legalkalmasabb a nyár és az ősz, a többi évszakban inkább teákat és növényi dzsúszokat igyunk. Meghatározza, hogy bizonyos folyadékok fogyaszthatók az étkezés elején, közepén és a végén. Azt mondja, ne igyunk sok vizet, ha alacsony az emésztési tűz, hasi daganat, kitágult pocak, vérszegénység, hasmenés, aranyér, duodaenum betegségei, tbc vagy ödémák esetén. Azt írja, hogy az étkezés elején fogyasztott víz kövérséghez vezet, az étkezés végén ivott víz pedig lesoványodáshoz. Hol tudná rövid idő alatt a mai tudomány ezen információk finomságait, azok helytállóságát igazolni vagy elvetni? Viszont az ájurvéda alapján ma is milliókat kezelnek sikeresen a világban, a WHO pedig előírja a világ országainak egészségpolitikája számára, hogy ezeket az ősi ismereteket építsék be a modern ellátási rendszerükbe. A tudomány nem mindenható. Az ájurvéda sem, de legalább több ezer éve kipróbált elveket tartalmaz, melyek a nagy irányokat tekintve biztosan megállják a helyüket.
Víz hőmérséklete és a víz előzetes felforralása is számít
Az ájurvéda szerint a hideg víz csökkenti az alkohol-intoxikáció tüneteit, a kifáradást, az ájulási hajlamot, a hányingert, a szédülést, a gyengeséget, a szomjúságot, a napégés következményeit, a pitta-túlműködést és a mérgezések következményeit. (vata, pitta, kapha: az ájurvéda szerint a három fő karakter, tünetegyüttes, természeti jelenség, melyhez viszonyítja a gyógyuláshoz vezető utat is).
A forró vagy meleg víz éhséget stimulál, segíti a jó emésztést, tisztítja a húgyhólyagot, csökkenti a csuklást, a felfúvódást, a vata- és a kapha-zavarokat. Nem szabad inni kimerültség, görcsök, éhség esetén.
A forralt víz nem képes a test víztartalmát jelentősen növelni, inkább a pitta dósa számára jó. Ne igyunk forralt vizet éjjel, pangáshoz vezet, és mindegyik dósát, valamint a salakanyagokat növeli. Viszont javítja az emésztést, szétoszlatja a gázokat, a bordák körüli fájdalmat csökkenti. A fogyasztandó víz háromnegyedeként forralt vizet keverve, ez a víz csökkenti a vatát, felére keverése csökkenti a pittát, negyedére: csökkenti a kaphát, de székrekedésre hajlamosít. Hasznos a tél elején és végén, tavasszal, esős időszakban. Különösen jó a forralt víz nyáron és esőben. Ha a forralt vizet lehűtjük, akkor az valamennyi dósa által keltett betegséget gyógyítja.
A fel nem forralt víz hasznosulása három óra, a felforralt, de lehűtött víz másfél óráig emésztődik, de ha melegen isszuk, akkor 48 perc alatt hasznosul.
Vannak betegségek, ahol a kevesebb ivás jót tesz: anorexia, hurut, ödéma, elhízás, rossz emésztés, makacs hasi panaszok, láz, szembetegségek, fekélyek és cukorbetegség.
Divja ‒ az esővíz
Az esővíz az ájurvéda szerint teljesen más hatást vált ki a szervezetünkben, mint az egyéb vizek. Hűt, szélhajtó, élethosszabbító, frissítő, könnyű és fiatalító, az intelligenciát támogatja, csökkenti a fáradékonyságot, a szédülést, a túlzott alvásigényt és támogatja mindhárom dósát. Az ájurvéda leírja azokat a módszereket is, ahogyan az esővizet érdemes gyűjteni a megfelelő hatás eléréséhez. A dhárája vizet például kőből vagy aranyból készült edénybe kell gyűjteni egy textilszűrőn át. Az ilyen vizet a mennyei (akasa) Gangesz vizének tartja. Az esővizet mindig tárolni kell három napig a felhasználás előtt.
Megkülönbözteti azonban azt is, hogy eső, jégeső vagy hó formájában esett le, ezeknek is más-más élettani hatásuk van.
Egyéb szempontok a víz eredetével kapcsolatban
Különbséget tesz a vízlelőhelyek típusa alapján is: a fás területeken nyert víz (anupa) másként hat, mint a kevés fát tartalmazó víznyerő terület vize (jangala). De abban is különbözhet a víz hatása, hogy az adott víznyerő területen milyen típusú betegségek halmozódnak.
A folyóból nyert víz hatása nagyban függ attól, hogy milyen területeken folyik keresztül, a forrásvízé pedig attól függhet, hogy hol található a forrás.
A különböző évszakokban, sőt hónapokban nyert víz is más-más módon képes befolyásolni a testünket.
A víz ivásával kapcsolatos ismeretek
Sem a túl sok, sem a túl kevés víz ivása nem jó az ájúrvéda szerint, mindkettő ronthatja a táplálék feldolgozását, ezért a vizet mindig kis mennyiségekben, sokszor kell fogyasztanunk, hogy emésztésünket támogatni tudja. Az evés közben ivott kevés víz javítja az egészségünket, a közvetlenül evés előtt és után ivott víz rontja.
Számtalan szempont a határozhatja meg tehát a helyes vízfogyasztást. Az biztos, hogy nem a vízszükségletünk szabja meg a helyes táplálkozási módot, hanem a helyes táplálkozást a vízivástól függetlenül kell kialakítani, és ez nagyban befolyásolja vízigényünket is. Az is biztos, hogy az ősi vízzel kapcsolatos ismeretek, mint az ájurvéda, a kínai és koreai gyógyászat, a vízgyógyászat, a gyógyvizek ismerete, a homeopátia sok megfontolandó szempontot jelentenek a helyes vízfogyasztási gyakorlatunkban.
Vízről tudnivalók
- Az ősi bölcsességek évezredekkel a tudományos kísérletező módszertan előtt is adtak jó eligazodást az élet dolgaiban.
- Sem a túl sok, sem a túl kevés víz ivása nem jó az ájúrvéda szerint, mindkettő ronthatja a táplálék feldolgozását, ezért a vizet mindig kis mennyiségekben, sokszor kell fogyasztanunk, hogy emésztésünket támogatni tudja.
- Ha túl sok tiszta vizet iszunk, akkor az elhasználhatja az ásványi anyagainkat és tápanyagainkat
- Sem a túl sok, sem a túl kevés víz ivása nem jó az ájúrvéda szerint, mindkettő ronthatja a táplálék feldolgozását, ezért a vizet mindig kis mennyiségekben, sokszor kell fogyasztanunk, hogy emésztésünket támogatni tudja
- Az esővíz más hatást vált ki a szervezetünkben, mint az egyéb vizek
- Az ájurvéda azt mondja, hogy ne vedd el más fejlett élőlény (mint állatok) életét azért, hogy a saját életedet fenntartsd
- A forró vagy meleg víz éhséget stimulál, segíti a jó emésztést
forrás: természetgyógyász magazinba megjelent cikkem.